/1954.02.03-....... Dimitri szemszög/
A bátyám Alex megint elakart rángatni valahova,valami új clubba ahol táncosnők vannak énekesek stb....igaz neki ott a menyasszonya Nat ,de hát mióta én ilyen magamba fordulós lettem ahogy ők mondják mindenhova rángatna. Igazából semmi kedvem,nem volt ide se menni mert én igazából mondanám ezt bordély háznak.
Bár Alex nagyon mondta ,hogy ez nem az nem az......nincs semmi bajom ,csak azt az egyet nem értik hogy egy időre elég volt a szexből és a zűlött életből,nem akartam,de a bátyám nem volt hajlandó ezt megértinei akkor sem . Így hát elmentem vele,mikor már beértünk akkor ,láttam egy csomó nőt akik egy szál bugyiba és melltartóba flangált. Aztán leültünk egy asztalhoz,már vagy 2 órája itt voltunk és minden előadás ugyanarról szólt nők riszálják magukat ,bugyiba meg néha felül semmibe én pedig már a sokadik Whiskyimnél tartottam,de ennek már rám semmi hatása nem volt rám ,a napok alatt amit eltöltöttem magam annyira megszokta a gyomrom ,hogy a fejembe se szállt. Bejelentették hogy valami nő jön ,és énekelni meg táncolni fog na én itt mondtam hogy "vége " és felálltam,de mikor kimondták a nevét valami az súgta meg kell állnom.
"Ellie Hale" aztán megfordultam,a lányt egy virágokkal díszített hintán engedték le,ő is úgy volt felöltözve majdnem mint a többi lány,de ő más volt . Abban a pillanatban leültem és csak bámultam rá,valamit magyarázott a bátyám is ,de nem hallottam látni meg csak azt a lányt láttam magam előtt . Olyan kecsesen mozgott ,és amikor tekintettünk összeért elmosolyodtam . Ő volt az én Marilyn Monroe-m vagyis én őt láttam benne igaz semmi hasonlóság nem volt,mert barna hajú volt és hosszú és zöldszemű. De olyan kisugárzása volt és ahogy nézett ,ahogy mozgott ez az egész lány ,nem is értem ki ő de kell nekem...
Mire észbe kaptam már eltűnt ,én meg csak bámultam a hűlt helyét .
-Hova tűnt ?-kérdeztem,Alexhez fordulva aki felvont szemöldökkel nézett rám majd kirángatott az épületből.
-Na gyere öcsi ma nálunk alszol.-mondta majd elsétáltunk feléjük,Nat és Alex ahogy beértünk már szinte falták egymást,de próbálták magukat vissza fogni már amennyire tudták. Mikor lefeküdtem ,csak Ellie-re tudtam gondolni senki másra ,még a másik szobából szűrődő hangok sem zavartak amik feltehetőleg a bátyám és a menyasszonya csaptak,aludni se bírtam ,de nem miattuk ,azért mert csak egy név járt a fejemben.
-Ellie Hale .-ejtettem ki a nevét ,másnap meg se vártam hogy a bátyámék felébredjenek rögtön haza mentem,és átöltöztem és lementem a kávézóba ,amikor ŐT megláttam,csak akkor is bámultam mint aki nincs magánál. Mikor felkelt a székből én is megindultam és próbáltam észrevétlen maradni. Követtem az útját hogy hova megy .
Aztán másnap megint a kávézóban,és Ő megint ott volt . Újra ugyanaz az út. Rájöttem hogy mindig ugyanezt az utat teszi meg . Még pár napi figyeltem ,és egy nap fényképezővel indultam el a kávézóba ,és mikor újra fellát lekaptam,mikor nem figyelt újra és újra lekaptam. 3 hétig folyamatosan ezt csináltam,és a képeket a falamra "szúrtam" és ennek a lánynak mindig más arca volt . Valamikor reménytelenül szomorú,valamikor önfeledten boldog . De a legszebb az volt mikor ez egyszerre jelent meg az arcán.
Viszont egyszer mikor utána mentem hirtelen megfordult,és elég idegesnek látszott ,de azért így is lekaptam amire még idegesebb lett.
-Miért kattintgatsz?-kérdezte idegesen.-Nem azért vagyok hogy fényképezz nem műtárgy vagyok egy múzeumban.-mondta idegesen,de én csak huncutan elmosolyodtam .
-Ne haragudj,amióta megláttalak muszáj látnom téged mert ha nem akkor beledöglök.-mondtam majd elmosolyodtam ,de még mindig nem látszott túl boldognak.
-Akár fel is jelenhetnélek ,te....te...-makogott össze vissza.
-Én...én?-kérdeztem pimaszan.de még mindig nem mondott semmit a tünemény.
-Perverz.-mondta ki,majd én abban a pillanatban,elkaptam és szenvedélyesen megcsókoltam,beleadtam minden függőségemet amit ez a lány okozott nekem ,de még a csókkal sem enyhítette ,lehet hogy örökre így marad,nem bánom mert kell nekem .Ellökött magától és felpofozott és elindult a másik irányba . Majd elkaptam a karját .
-Arra az irányba dolgozol.-mondtam pimaszan,majd az arcom másik féltekére is kaptam egy pofont és elindult. Én csak nevettem rajta.
-Még találkozunk. -mondtam továbbra is és csak néztem utána .-újabb képek.-mondtam nevetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése