/Dimitri szemszöge 1857/
Miután haza értem,egy fura érzés fogott el ,mintha haragudnék Ellie-re pedig nincs miért pedig én mérhetetlenül mérges voltam rá ,okát nem tudva léptem be közös otthonunkba. Ellie rögtön a nyakamba ugrott szokásosan, vigyorgott rám és csókolgatott ,de eltoltam magamtól és csak ridegen mentem tovább a konyha felé. Még azt se hallottam meg hogy hozzám beszél ,vagy nem akartam hallani valamilyen oknál fogva. Csak sóhajtva lehunytam a szemem ,és sóhajtottam egy nagyot azzal a sóhajjal valahova máshova kerülte az-az nem máshova hanem a hálószobánkba én csak feküdtem,Ellie pedig lesett ki az ablakon mintha nézett volna valamit ott épp hogy fel akartam állni mikor minden lelassult ,és szépen lassan végignéztem ahogy betörik az üveg és Ellie gyönyörű selymes bőrébe áll,és arca minden helyén megvágta az üveg,kiáltottam utána ,de nem szólalt meg.
Ekkor megint hirtelen felnyitottam a szememet,és a konyhába voltam, megkönnyebbülve sóhajtottam mikor hátra fordultam és Ellie aggódó arcát láttam,az az fájdalmas arcát , rögtön oda is mentem hozzá felkapva őt és megcsókoltam vadul majd a falnak nyomtam. Formás combjain élvezettel simítottam végig,közbe egy férfiasat nyögtem . A a másik pillanatban Ellie mellettem feküdt és amikor fel akar kelni,megfogva a kezét a fürdőszobába vezettem őt.
-Így nem történhet veled semmi.-suttogtam a fülébe,ő csak zavartan nézett,de nem úgy mint aki nem tudja miről van szó hanem olyan zavartsággal ....mintha megijedt volna . Arcát látva ,én is zavart lettem...
/Ellie szemszöge 1859.01.01. átváltozásom napja/
Mosolyogva ébredtem fel,tudtam mi történt az este,ne is voltam megijedve hisz mind végig tudtam mi Ő . És nem féltem tőle,szeretni akartam mindennél jobban,mikor felébredt aggódva megsimított,gyorsan aga fel fordított aztán zavartan nézett rám mikor rá mosolyogtam.
-Jól vagy?-kérdezte ,nagyot nyelve közben,láttam benne hogy mennyire aggódik,hisz ne tudja hogy én tudom hogy ő micsoda is ...de Ő nekem nem egy vámpír. Nekem Ő a minden.
-Amit este csináltam megmagyarázom ...-mondta volna tovább,de az egyik ujjamat a szája elé tettem.
-Ssssss!-halgatattam el,és csak mosolyogtam.-És most ilyenkor mi a teendő?-kérdeztem érdeklődve.
-Te tudtad?!-kérdezte meglepődve és egybe ,mintha rémült lett volna ezen csak elkuncogtam magam.
-Igen,de azt is tudom hogy megcsaltál.-mondtam majd felálltam mellőle.
2011. november 16., szerda
2011. november 15., kedd
Mindig te .... (8.fejezet)
/Elie szemszöge 1857 /
Már egy éve házasok vagyunk,mégis olyan boldog voltam mintha 12 éve lennénk azok,anyám csak annyit mondott erre hogy ez az egy év még semmi. Igaza is van,de nekem ez az egy év nagyon is sokat jelent,amit vele tölthetek és remélem még több is lesz. Csak ültem Az ágyon és vártam mikor nyitódik a zár ,közben gondolkodtam...hogy mondjam meg neki AZT a dolgot,de ha erre gondoltam megint könnyes lett a szemem,sajnos ha ő nem volt velem mindig csak erre tudtam gondolni. Aztán hirtelen felálltam mikor hallottam a zár kattanását,és mikor belépet az ajtón a nyakába ugrottam . Valami nem volt az igazi mert csak ridegen eltolt magától,és ezt nem értettem nagyon fájt hogy ezt teszi,bár az semmisség de akkor is a szerelmem és ez fájt mindennél jobban. Az arckifejezése ,viszont a szívemig hatolt és olyan erősen nyílalt bele hogy majdnem ott összeestem . Meg akartam simítani kezemmel arcát,de vadul eltolta onnan. Csak értetlenül megráztam a fejem ,vajon lelhette. Mintha levegőnek nézett volna kikerült és bement a konyhába ,én követtem őt bár tudtam hogy nem kéne.
-Mi a baj édesem?-kérdeztem remegő hanggal tőle,visszatartva a sírást,ost éreztem csak igazán gyengének magam. Csak néztem rá hátha kapok rá valami választ de semmi,csak háttal állt nekem.
Hirtelen megfordult és , a szemébe ugyanazt a tűzet láttam amit szoktam,majd megindult felém vadul megcsókolt és nekitolt a falnak tartva a lábaimat. Közben a combjaimon végigsimított amitől rögtön kirázott a hideg.
A másik pillanatba ,már meztelenül feküdtem a mellette az ágyon ,és csak bámultam magam elé. Zavart voltam mint még soha ,aztán fel álltam és az ablakhoz sétáltam majd megérintettem az üveget mintha lenne ott valami,pedig nem volt. Egyszer csak egy könny folyt le az arcomon,éreztem hogy valami történni fog . És történt is,a tükörképem 3 fel vált mintha megtört volna a tükör .
Egyszer csak Dimitri hangját hallottam...
-Ellie !!!-kiabált majd betört a tükör ,melynek szilánkjai az arcomba vésődtek....
Már egy éve házasok vagyunk,mégis olyan boldog voltam mintha 12 éve lennénk azok,anyám csak annyit mondott erre hogy ez az egy év még semmi. Igaza is van,de nekem ez az egy év nagyon is sokat jelent,amit vele tölthetek és remélem még több is lesz. Csak ültem Az ágyon és vártam mikor nyitódik a zár ,közben gondolkodtam...hogy mondjam meg neki AZT a dolgot,de ha erre gondoltam megint könnyes lett a szemem,sajnos ha ő nem volt velem mindig csak erre tudtam gondolni. Aztán hirtelen felálltam mikor hallottam a zár kattanását,és mikor belépet az ajtón a nyakába ugrottam . Valami nem volt az igazi mert csak ridegen eltolt magától,és ezt nem értettem nagyon fájt hogy ezt teszi,bár az semmisség de akkor is a szerelmem és ez fájt mindennél jobban. Az arckifejezése ,viszont a szívemig hatolt és olyan erősen nyílalt bele hogy majdnem ott összeestem . Meg akartam simítani kezemmel arcát,de vadul eltolta onnan. Csak értetlenül megráztam a fejem ,vajon lelhette. Mintha levegőnek nézett volna kikerült és bement a konyhába ,én követtem őt bár tudtam hogy nem kéne.
-Mi a baj édesem?-kérdeztem remegő hanggal tőle,visszatartva a sírást,ost éreztem csak igazán gyengének magam. Csak néztem rá hátha kapok rá valami választ de semmi,csak háttal állt nekem.
Hirtelen megfordult és , a szemébe ugyanazt a tűzet láttam amit szoktam,majd megindult felém vadul megcsókolt és nekitolt a falnak tartva a lábaimat. Közben a combjaimon végigsimított amitől rögtön kirázott a hideg.
A másik pillanatba ,már meztelenül feküdtem a mellette az ágyon ,és csak bámultam magam elé. Zavart voltam mint még soha ,aztán fel álltam és az ablakhoz sétáltam majd megérintettem az üveget mintha lenne ott valami,pedig nem volt. Egyszer csak egy könny folyt le az arcomon,éreztem hogy valami történni fog . És történt is,a tükörképem 3 fel vált mintha megtört volna a tükör .
Egyszer csak Dimitri hangját hallottam...
-Ellie !!!-kiabált majd betört a tükör ,melynek szilánkjai az arcomba vésődtek....
2011. szeptember 20., kedd
kedves 1954,,2.rész (7.fejezet)
Ma egész nap Elli-ről készített képeimet bámultam,minden egyes képnél elmosolyodtam,még nem volt az enyém ,és a MÉG-en van a hangsúly,de hiányzott . Ilyet még soha nem éreztem egy lánynál sem,de mit nem mondjak jó érzés volt ,főleg hogy szórakozhattam vele és hát nem adja magát könnyen ez a lány,de pont ez a jó benne.
Na meg a többi,amitől egyre jobban azt érzem hogy nekem kell. Hetek óta követtem a lányt,akkor sem hagytam fel ezzel mikor észre vett. Sőt már azt is tudom hol lakik ,látni akartam őt . De most sehol sem találtam ,így újra haza mentem mikor beugrott ha máshol nem lehet akkor csak otthon,mivel reggelt 6 óra volt feltételeztem hogy még alszik,így most nem a fényképező gépemet vettem magamhoz hanem a ,kamerát vettem magamhoz és elindultam a háza felé. Az-az a emeletes házhoz ahol lakott. Azt is tudtam hányadik emeleten lakott,de mikor az ajtó elé értem elgondolkodtam . "Hogy jutok be?" gondolkoztam el miközben egyik kezemmel dörzsölgettem az államat. Majd egy film ugrott be ,egy maffiózós ahol hullám csattal törték fel a zárat.bár nála nem volt hullám csatt minek is lenne hisz férfi vagyok és bár vámpír vagyok mégsem törhettem be úgy ...megijedne és ha netalántán még alszik akkor még ez jól is jöhet nem akartam elrontani a pillanatot ami még bekövetkezhet. Turkáltam a zsebembe egy éles tárgy után ,hátha nem kell olyan módszerekhez folyamodnom ,majd a kezembe akadt valamilyen fém amivel sikerült is feltörnöm a zárat.
Óvatosan bementem,és bezártam az ajtót, kulcsra zártam,és eltettem az zsebre minden szobába benéztem ,hisz akármelyikbe lehetett ,de a szemben lévő nappal bevilágított szobába volt mikor megláttam.....Először csak néztem,majd közelebb mentem nagy levegőket vettem nem mintha szükségem lett volna rá.
Körbe volt csavarva a lepedővel,feltételeztem hogy meztelen volt ahogy vette a levegőket kicsit mintha szuszogott is volna . Levettem a cipőmet cipőmet és úgy hajoltam fölé ,hogy tudjam kamerázni egyik kezemmel támasztottam magam a másikkal fogtam a kamerát. Édes volt ahogy aludt,nem féltem hogy fel kell sőt azt vártam a legjobban . És aztán be is következett ,először szerintem fel sem fogta ki van vele szembe,azalatt az idő alatt egy olyan helyre raktam ahol biztonságban van. Csak nézett és nézett,majd nekem vágott egy párnát.
-Te perverz disznó!!-kibálta majd tovább ütött egy másik párnával ,mire letepertem ő meg csak mocorgott ,de nem hagytam szökni . Megnyaltam ajkait amik méz édesek voltak. És csak huncut mosolygásba kezdtem.
-Eressz el...-mondta kicsit elhalkulva,mire az egyik kezemmel elengedtem ,de a másikkal fogtam.
-Nem akarod te azt annyira hogy elengedjelek.-mondtam pimaszan a szemeibe nézve,a férfisságom ,már teljes mértékben kész volt arra hogy belehatoljak ,csak éppen a kiszemelt hölgy nem volt rá készen.
-Hagyjál....-mondta ,de hát ez se volt túl meggyőző ,abban a pillanatban meg is csókoltam szenvedélyesen ez a csók olyan volt számomra mint a drog, kellet még belőle egyre több arról az egyről megfeledkeztem hogy ő ember és neki szüksége van még levegőre ,arra az egy pillanatra elváltak ajkaink,de a másik percben már ő kérte csókjaimat így tudtam hogy elengedhettem ,
De lelökött magáról és hirtelen elfutott ,én utána iramodtam telefonálni indult ,de annyira hülye én sem voltam kihúztam a telefonját. Így hiába nyomkodta,és mire bedugta már az ajtóba értem.
-Szia...-mondtam huncutan elmosolyodva majd elindultam felé...
2011. szeptember 19., hétfő
kedves 1954,,(6.fejezet)
/1954.02.03-....... Dimitri szemszög/
A bátyám Alex megint elakart rángatni valahova,valami új clubba ahol táncosnők vannak énekesek stb....igaz neki ott a menyasszonya Nat ,de hát mióta én ilyen magamba fordulós lettem ahogy ők mondják mindenhova rángatna. Igazából semmi kedvem,nem volt ide se menni mert én igazából mondanám ezt bordély háznak.
Bár Alex nagyon mondta ,hogy ez nem az nem az......nincs semmi bajom ,csak azt az egyet nem értik hogy egy időre elég volt a szexből és a zűlött életből,nem akartam,de a bátyám nem volt hajlandó ezt megértinei akkor sem . Így hát elmentem vele,mikor már beértünk akkor ,láttam egy csomó nőt akik egy szál bugyiba és melltartóba flangált. Aztán leültünk egy asztalhoz,már vagy 2 órája itt voltunk és minden előadás ugyanarról szólt nők riszálják magukat ,bugyiba meg néha felül semmibe én pedig már a sokadik Whiskyimnél tartottam,de ennek már rám semmi hatása nem volt rám ,a napok alatt amit eltöltöttem magam annyira megszokta a gyomrom ,hogy a fejembe se szállt. Bejelentették hogy valami nő jön ,és énekelni meg táncolni fog na én itt mondtam hogy "vége " és felálltam,de mikor kimondták a nevét valami az súgta meg kell állnom.
"Ellie Hale" aztán megfordultam,a lányt egy virágokkal díszített hintán engedték le,ő is úgy volt felöltözve majdnem mint a többi lány,de ő más volt . Abban a pillanatban leültem és csak bámultam rá,valamit magyarázott a bátyám is ,de nem hallottam látni meg csak azt a lányt láttam magam előtt . Olyan kecsesen mozgott ,és amikor tekintettünk összeért elmosolyodtam . Ő volt az én Marilyn Monroe-m vagyis én őt láttam benne igaz semmi hasonlóság nem volt,mert barna hajú volt és hosszú és zöldszemű. De olyan kisugárzása volt és ahogy nézett ,ahogy mozgott ez az egész lány ,nem is értem ki ő de kell nekem...
Mire észbe kaptam már eltűnt ,én meg csak bámultam a hűlt helyét .
-Hova tűnt ?-kérdeztem,Alexhez fordulva aki felvont szemöldökkel nézett rám majd kirángatott az épületből.
-Na gyere öcsi ma nálunk alszol.-mondta majd elsétáltunk feléjük,Nat és Alex ahogy beértünk már szinte falták egymást,de próbálták magukat vissza fogni már amennyire tudták. Mikor lefeküdtem ,csak Ellie-re tudtam gondolni senki másra ,még a másik szobából szűrődő hangok sem zavartak amik feltehetőleg a bátyám és a menyasszonya csaptak,aludni se bírtam ,de nem miattuk ,azért mert csak egy név járt a fejemben.
-Ellie Hale .-ejtettem ki a nevét ,másnap meg se vártam hogy a bátyámék felébredjenek rögtön haza mentem,és átöltöztem és lementem a kávézóba ,amikor ŐT megláttam,csak akkor is bámultam mint aki nincs magánál. Mikor felkelt a székből én is megindultam és próbáltam észrevétlen maradni. Követtem az útját hogy hova megy .
Aztán másnap megint a kávézóban,és Ő megint ott volt . Újra ugyanaz az út. Rájöttem hogy mindig ugyanezt az utat teszi meg . Még pár napi figyeltem ,és egy nap fényképezővel indultam el a kávézóba ,és mikor újra fellát lekaptam,mikor nem figyelt újra és újra lekaptam. 3 hétig folyamatosan ezt csináltam,és a képeket a falamra "szúrtam" és ennek a lánynak mindig más arca volt . Valamikor reménytelenül szomorú,valamikor önfeledten boldog . De a legszebb az volt mikor ez egyszerre jelent meg az arcán.
Viszont egyszer mikor utána mentem hirtelen megfordult,és elég idegesnek látszott ,de azért így is lekaptam amire még idegesebb lett.
-Miért kattintgatsz?-kérdezte idegesen.-Nem azért vagyok hogy fényképezz nem műtárgy vagyok egy múzeumban.-mondta idegesen,de én csak huncutan elmosolyodtam .
-Ne haragudj,amióta megláttalak muszáj látnom téged mert ha nem akkor beledöglök.-mondtam majd elmosolyodtam ,de még mindig nem látszott túl boldognak.
-Akár fel is jelenhetnélek ,te....te...-makogott össze vissza.
-Én...én?-kérdeztem pimaszan.de még mindig nem mondott semmit a tünemény.
-Perverz.-mondta ki,majd én abban a pillanatban,elkaptam és szenvedélyesen megcsókoltam,beleadtam minden függőségemet amit ez a lány okozott nekem ,de még a csókkal sem enyhítette ,lehet hogy örökre így marad,nem bánom mert kell nekem .Ellökött magától és felpofozott és elindult a másik irányba . Majd elkaptam a karját .
-Arra az irányba dolgozol.-mondtam pimaszan,majd az arcom másik féltekére is kaptam egy pofont és elindult. Én csak nevettem rajta.
-Még találkozunk. -mondtam továbbra is és csak néztem utána .-újabb képek.-mondtam nevetve.
A bátyám Alex megint elakart rángatni valahova,valami új clubba ahol táncosnők vannak énekesek stb....igaz neki ott a menyasszonya Nat ,de hát mióta én ilyen magamba fordulós lettem ahogy ők mondják mindenhova rángatna. Igazából semmi kedvem,nem volt ide se menni mert én igazából mondanám ezt bordély háznak.
Bár Alex nagyon mondta ,hogy ez nem az nem az......nincs semmi bajom ,csak azt az egyet nem értik hogy egy időre elég volt a szexből és a zűlött életből,nem akartam,de a bátyám nem volt hajlandó ezt megértinei akkor sem . Így hát elmentem vele,mikor már beértünk akkor ,láttam egy csomó nőt akik egy szál bugyiba és melltartóba flangált. Aztán leültünk egy asztalhoz,már vagy 2 órája itt voltunk és minden előadás ugyanarról szólt nők riszálják magukat ,bugyiba meg néha felül semmibe én pedig már a sokadik Whiskyimnél tartottam,de ennek már rám semmi hatása nem volt rám ,a napok alatt amit eltöltöttem magam annyira megszokta a gyomrom ,hogy a fejembe se szállt. Bejelentették hogy valami nő jön ,és énekelni meg táncolni fog na én itt mondtam hogy "vége " és felálltam,de mikor kimondták a nevét valami az súgta meg kell állnom.
"Ellie Hale" aztán megfordultam,a lányt egy virágokkal díszített hintán engedték le,ő is úgy volt felöltözve majdnem mint a többi lány,de ő más volt . Abban a pillanatban leültem és csak bámultam rá,valamit magyarázott a bátyám is ,de nem hallottam látni meg csak azt a lányt láttam magam előtt . Olyan kecsesen mozgott ,és amikor tekintettünk összeért elmosolyodtam . Ő volt az én Marilyn Monroe-m vagyis én őt láttam benne igaz semmi hasonlóság nem volt,mert barna hajú volt és hosszú és zöldszemű. De olyan kisugárzása volt és ahogy nézett ,ahogy mozgott ez az egész lány ,nem is értem ki ő de kell nekem...
Mire észbe kaptam már eltűnt ,én meg csak bámultam a hűlt helyét .
-Hova tűnt ?-kérdeztem,Alexhez fordulva aki felvont szemöldökkel nézett rám majd kirángatott az épületből.
-Na gyere öcsi ma nálunk alszol.-mondta majd elsétáltunk feléjük,Nat és Alex ahogy beértünk már szinte falták egymást,de próbálták magukat vissza fogni már amennyire tudták. Mikor lefeküdtem ,csak Ellie-re tudtam gondolni senki másra ,még a másik szobából szűrődő hangok sem zavartak amik feltehetőleg a bátyám és a menyasszonya csaptak,aludni se bírtam ,de nem miattuk ,azért mert csak egy név járt a fejemben.
-Ellie Hale .-ejtettem ki a nevét ,másnap meg se vártam hogy a bátyámék felébredjenek rögtön haza mentem,és átöltöztem és lementem a kávézóba ,amikor ŐT megláttam,csak akkor is bámultam mint aki nincs magánál. Mikor felkelt a székből én is megindultam és próbáltam észrevétlen maradni. Követtem az útját hogy hova megy .
Aztán másnap megint a kávézóban,és Ő megint ott volt . Újra ugyanaz az út. Rájöttem hogy mindig ugyanezt az utat teszi meg . Még pár napi figyeltem ,és egy nap fényképezővel indultam el a kávézóba ,és mikor újra fellát lekaptam,mikor nem figyelt újra és újra lekaptam. 3 hétig folyamatosan ezt csináltam,és a képeket a falamra "szúrtam" és ennek a lánynak mindig más arca volt . Valamikor reménytelenül szomorú,valamikor önfeledten boldog . De a legszebb az volt mikor ez egyszerre jelent meg az arcán.
Viszont egyszer mikor utána mentem hirtelen megfordult,és elég idegesnek látszott ,de azért így is lekaptam amire még idegesebb lett.
-Miért kattintgatsz?-kérdezte idegesen.-Nem azért vagyok hogy fényképezz nem műtárgy vagyok egy múzeumban.-mondta idegesen,de én csak huncutan elmosolyodtam .
-Ne haragudj,amióta megláttalak muszáj látnom téged mert ha nem akkor beledöglök.-mondtam majd elmosolyodtam ,de még mindig nem látszott túl boldognak.
-Akár fel is jelenhetnélek ,te....te...-makogott össze vissza.
-Én...én?-kérdeztem pimaszan.de még mindig nem mondott semmit a tünemény.
-Perverz.-mondta ki,majd én abban a pillanatban,elkaptam és szenvedélyesen megcsókoltam,beleadtam minden függőségemet amit ez a lány okozott nekem ,de még a csókkal sem enyhítette ,lehet hogy örökre így marad,nem bánom mert kell nekem .Ellökött magától és felpofozott és elindult a másik irányba . Majd elkaptam a karját .
-Arra az irányba dolgozol.-mondtam pimaszan,majd az arcom másik féltekére is kaptam egy pofont és elindult. Én csak nevettem rajta.
-Még találkozunk. -mondtam továbbra is és csak néztem utána .-újabb képek.-mondtam nevetve.
Nem megy még....(5.fejezet)
/Jelen:Ellie/
Igazából mikor,felébredtem hiányt éreztem ,még pedig Dim hiányát . Körbe néztem és mintha egy börtönbe lennék jobban körül néztem ,de nem értettem mi ez az egész. Megijedtem,bár tudtam hogy mi történt velem.
-Zíva...-kaptam a számhoz ,mikor kimondtam ezt a kisértetíesen csengő nevet,tudtam hogy átvette felettem a hatalmat. Sőt minden felett ,ami fontos nekem . Csak tudnám mit tehettem .
Egyszer csak Dim belépett az ajtón,mire elmosolyodtam,ő pedig mintha ledermedt volna és meglepődött volna.
-Ellie.-ejtette ki a nevem ,mire csak bólintottam egyet,de még mindig nem volt biztos benne csak óvatosan közelített ami nekem szinte idegtépő várakozás volt hogy végre hozzá érhessek . Mikor már volt annyira közel hogy hozzá érhettem ,az arca felé nyújtottam a kezem,és végigsimítottam rajta ő pedig lehunyta a szemét és megfogta a kezem,és ahogy ez rá vall rögtön mindent el akart sietni megcsókolt és már vette le a ruháimat.
Majd ellöktem magamtól,közben hevesen kapkodtam a levegőt legalább én tartottam magam ha már ő nem.
-Dim még nem,még nem lehet hisz te is tudod.-mondtam a kezét megfogva mire idegesen felállt.
-Felejts már el!! Nem hiszem el hogy nem tudod elfelejteni.-mondta idegesen felém fordulva,majd felálltam és oda mentem hozzá,és hozzá bújtam jó erősen.
-Tudod jól hogy nekem ez nem ilyen könnyű,te akkor tudod jól hogy mit tettél és mit használtál ki.-mondtam ,de már a könnyeimet folytotam vissza. És nyeltem egy nagyot.
-Értem,de csak 2x tettem meg hidd el belebolondultam én is abba az egészbe.-mondtam majd államnál fogva megemelte az arcom és a szemeimbe nézett.-Hiányoztál és kellett valaki...valaki aki kicsit enyhíti a fájdalmamat.-mondta tovább,majd lecsordult az a bizonyos könny az arcomon.
-Kérlek ne folytasd nem akarom tudni,nem .-mondtam majd elfordultam éreztem ahogy átkarolja a derekam és hozzám bújik .-Nem megy még.-mondtam sírástól elrekedt hangon,majd lehunytam a szemem.
-Imádom mikor így hozzám bújsz......bébi.-mondtam majd gonoszan elmosolyodtam,és Dim idegesen vágott el magától.
-Zíva!!.-mondta ki undorodva a nevemet,én meg csak nevettem rajta .
-Igen,de most 1 perccel többet lehetettek együtt.-mondtam gúnyosan és huncutan,majd közelítettem felé .
-De végül is ugyanúgy nézek ki mint ő meg ugyanaz a test csak más személyiség .-mondtam majd megsimítottam az állát.
-Azt soha!!-mondta kiabálva.-Egyszer már megcsaltam miattad ,még egyszer nem teszem meg.-mondta idegesen,mire megint belekötöttem.
-Nem mert kétszer.-mondtam majd gonoszan elnevettem magamat,imádtam mikor ilyen ideges.
-Remélem a pokol tűzében égsz el Zíva .-mondta majd azzal a mozdulattal kis is rohant .
-De veled együtt édesem.-kiábáltam még utána hisz tutam hogy hallja ,majd leültem,már csak azon kellett aggódnom hogy Ellie nagyon úgy néz ki hogy amikor akar csak úgy visszatérhet ,ez így nem jó valamit tennem kel. Csak egy valamit nem értek ,ha ilyen könnyen vissza tud jönni akkor miért nem jött már vissza ? Vagy talán ezzel akarja kínozni Dimet? Gondolkodtam el ezen,mert nagyon is zavart hogy nem tudom.
Igazából mikor,felébredtem hiányt éreztem ,még pedig Dim hiányát . Körbe néztem és mintha egy börtönbe lennék jobban körül néztem ,de nem értettem mi ez az egész. Megijedtem,bár tudtam hogy mi történt velem.
-Zíva...-kaptam a számhoz ,mikor kimondtam ezt a kisértetíesen csengő nevet,tudtam hogy átvette felettem a hatalmat. Sőt minden felett ,ami fontos nekem . Csak tudnám mit tehettem .
Egyszer csak Dim belépett az ajtón,mire elmosolyodtam,ő pedig mintha ledermedt volna és meglepődött volna.
-Ellie.-ejtette ki a nevem ,mire csak bólintottam egyet,de még mindig nem volt biztos benne csak óvatosan közelített ami nekem szinte idegtépő várakozás volt hogy végre hozzá érhessek . Mikor már volt annyira közel hogy hozzá érhettem ,az arca felé nyújtottam a kezem,és végigsimítottam rajta ő pedig lehunyta a szemét és megfogta a kezem,és ahogy ez rá vall rögtön mindent el akart sietni megcsókolt és már vette le a ruháimat.
Majd ellöktem magamtól,közben hevesen kapkodtam a levegőt legalább én tartottam magam ha már ő nem.
-Dim még nem,még nem lehet hisz te is tudod.-mondtam a kezét megfogva mire idegesen felállt.
-Felejts már el!! Nem hiszem el hogy nem tudod elfelejteni.-mondta idegesen felém fordulva,majd felálltam és oda mentem hozzá,és hozzá bújtam jó erősen.
-Tudod jól hogy nekem ez nem ilyen könnyű,te akkor tudod jól hogy mit tettél és mit használtál ki.-mondtam ,de már a könnyeimet folytotam vissza. És nyeltem egy nagyot.
-Értem,de csak 2x tettem meg hidd el belebolondultam én is abba az egészbe.-mondtam majd államnál fogva megemelte az arcom és a szemeimbe nézett.-Hiányoztál és kellett valaki...valaki aki kicsit enyhíti a fájdalmamat.-mondta tovább,majd lecsordult az a bizonyos könny az arcomon.
-Kérlek ne folytasd nem akarom tudni,nem .-mondtam majd elfordultam éreztem ahogy átkarolja a derekam és hozzám bújik .-Nem megy még.-mondtam sírástól elrekedt hangon,majd lehunytam a szemem.
-Imádom mikor így hozzám bújsz......bébi.-mondtam majd gonoszan elmosolyodtam,és Dim idegesen vágott el magától.
-Zíva!!.-mondta ki undorodva a nevemet,én meg csak nevettem rajta .
-Igen,de most 1 perccel többet lehetettek együtt.-mondtam gúnyosan és huncutan,majd közelítettem felé .
-De végül is ugyanúgy nézek ki mint ő meg ugyanaz a test csak más személyiség .-mondtam majd megsimítottam az állát.
-Azt soha!!-mondta kiabálva.-Egyszer már megcsaltam miattad ,még egyszer nem teszem meg.-mondta idegesen,mire megint belekötöttem.
-Nem mert kétszer.-mondtam majd gonoszan elnevettem magamat,imádtam mikor ilyen ideges.
-Remélem a pokol tűzében égsz el Zíva .-mondta majd azzal a mozdulattal kis is rohant .
-De veled együtt édesem.-kiábáltam még utána hisz tutam hogy hallja ,majd leültem,már csak azon kellett aggódnom hogy Ellie nagyon úgy néz ki hogy amikor akar csak úgy visszatérhet ,ez így nem jó valamit tennem kel. Csak egy valamit nem értek ,ha ilyen könnyen vissza tud jönni akkor miért nem jött már vissza ? Vagy talán ezzel akarja kínozni Dimet? Gondolkodtam el ezen,mert nagyon is zavart hogy nem tudom.
2011. szeptember 18., vasárnap
Hazug (4.fejezet)
/1859.01.01/
-Miért nem leszek soha elég neked?-kérdeztem zokogva Dim-től miközben ,végig szaladtunk a lakásunk minden egyes részén,közben többször is átkarolta a derekam vagy magához ölelt ,de most valahogy nem akartam ezt.
-De elég vagy,te vagy az életem érts már meg hogy nem történt semmi.-mondta szinte könyörögve ,Dim és már sajna megint kezdtem elhagyni magam,ahogy a szemembe nézett,de nem nem szabad most erősnek kell lennem.
-Elé egyértelmű volt az a helyzet ahogy azzal a nővel láttalak.-mondtam,közben folytak a könnyeim.
-Nem ,nem,nem!! Félre érted édesem az nem az volt aminek látszik.-mondta,vagyis magyarázta ,de továbbra se hittem neki hisz egy szőke nővel feküdt egy ágyba és...és.....nem ,nem lehet hogy most rögtön már megcsal ennyire rossz lennék,az én hibám valami biztos én rontottam el.
-Mit rontottam el?-kérdeztem miközben közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét ,közben mélyen a szemeibe néztem amibe újfent elvesztem. Nem bírtam soha azokba a szemekbe nézni úgy hogy ne lett volna "mellékhatása.
-Semmit sem,még mindig nem érted Ellie kérlek...-mondta majd megsimította az arcomat,ez az én gondom Ő a gyengepontom,sajnos ez fordítva nem igaz bárcsak igaz lenne . De nem ,és már megint kezdem.
-Miért teszed ezt velem?-kérdeztem kétségbe esetten .-Miért van az hogy haragudnom kéne ,rád és mégsem bírok mert egyszerűen az érzelmeim erősebbek mint én.-mondtam sírva majd kezei közé fogta az arcom.
-Szeretlek Ellie,mindennél jobban ,én soha nem csaltalak meg és nem is foglak.-mondta ,de nem hittem neki majd egy idő után igen talán jobb abban a hittben élni hogy nem csalt meg.
-Ez a legédesebb hazugság amit valaha mondtál nekem.-mondtam suttogva .-Elhiszem neked,mer naivabb vagyok mint bárki más,és szükségem van rád a szerelmedre ,talán te már nem ezt érzed ,de kérlek értem színleld magad és hidd el én nem fogok.......-folytattam volna tovább ,de a szám elé tette az egyik ujját.
-Soha nem színleltem semmit,és nem is kell mert mint mondtam szeretlek.-mondta ki újra ,de már hittem neki bár magamba tudtam hogy hazudik,de azt nem értettem hogy ezt hogy tudja a szemebe mondani .
-Én is...-mondtam majd átölelt és megpuszilta a fejem búbját ,és a fülemhez hajolt.
-Tudom...-suttogta a fülembe ,amitől kirázott a hideg ,igen ő is jól tudja és azt is hogy naiv vagyok és velem bármit megtehet. És ami a legrosszabb hogy ez ellen semmit sem akarok tenni mert ez így jó.
-Mit tehetek veled?-kérdezte újra ,mámorítóan suttogva ami rögtön megbabonázott .
-Bármit..-mondtam válaszként,és csak lehunytam egy pillanatra a szemem,de már gondolkozni se bírtam.
-Jó kislány!-mondta majd hirtelen felkapott és a fürdőszoba felé vette az irányt,ott szépen letett,és először csak végig nézett rajtam közben az állát dörzsölgette majd újra a fülemhez hajolt.
-Kívánlak.-súgta ,de én erre ne válaszoltam semmit csak ott álltam ,és figyeltem őt ,mint aki sokkot kapott.
-Hmmm így is jó lesz.-mondta elgondolkozva,közben a fehér kis ruhámat kezdte el rólam lehámozni ahogyan csusztatta le rólam a ruhát és és ahogy szabaddá vált testemnek egyik része elhintett rajta egy csókot amibe szinte beleremegtem ,ahogy borostás álla hozzáért a bőrömhöz libabőrös lettem,mikor ez sikerült neki rólam levennie ,újból végig nézett rajtam,majd a csipkés fehér francia bugyimon állt meg a szeme. Csak nézte utána fel rám,aztán egy egyszerű mozdulattal letépte azt mire kicsit megrándult a testem és lehunytam a szeme aztán vettem egy nagy levegőt. Kikerülve engem megengedte a forró vizet aztán egy kis hideget is,felém fordult újra ,egyik ujjával végig húzott a csupasz hátamon.
Aztán levette a pólóját és a gatyáját is és jó szorosan maghoz húzott,így egyszerre éreztem ahogyan álló férfiassága a hátsófelemnek simul és ahogy izmai a hasán végig zongoráznak a hátamon ahogy lélegzik.
A másik kezét pedig végig húzta a vonalaimon ,majd a mellemen ,de ott meg is állapodott. Arcát pedig a nyakamba temette és mély levegőket vett,férfiassága ennek hatására éreztem hogy már egyre keményebb szinte már szét durranni kívánkozik . Majd végig nyalt forró nyelvével a nyakamon.
-Most mond hogy nem szeretlek...-mondta mély rekedtes hangon.-Szeretkezni akarok veled,akarlak mint még soha senkit ,akarlak érezni mindent akarok ami veled kapcsolatos,érezni akarom a forróságot amit tested áraszt,és amit már most érzek.-suttogta én meg csak sóhajtottam egyet én is akartam,de nem így.
Aztán hirtelen megemelt és belerakott a gőzölgő kádba majd ,beült ő is és az ölébe húzott. Úgyanugy a nyakamba volt az arca és csak szívta az illatomat,ez nekem olyan volt mintha az életemet szívta volna ki.
Bevizezte egyik kezét és azzal hátra simította a hajamat aminek hatására lehúnytam a szememet.
Tudtam hogy megcsalt ,de ebben a pillanatban ez érdekelt a legkevésbbé. Én szeretem őt és ez a lényeg tegyen akármit is.
/'1859.01.01 Dimitri szemszöge/
Megint veszekedtünk a semmin. Azt hiszi hogy megcsaltam ,és hiába mondok neki akármit is nem hiszi el és ez fájt a legjobban,aztán egyszer csak azt vettem észre mintha feladta volna,vagy inkább magát és már ő könyörgött azért hogy "hazudjak" neki pedig tényleg nem csaltam meg. Ever-t csak átváltoztattam ,és ettől akartam megkímélni hogy tudjon róla hogy mi vagyok ,de úgy látszik ezt nem kerülhetem ki. Úgy látszik a mi kapcsolatunk házasságunk hazugságra alapszik,mert tényleg arra. Ő annyira gyönyörű volt ,és kellett nekem most is kell mindig kelleni fog ,de a szülei ha tudták volna hogy mi vagyok akik ráadásul vadászok is nem engedték volna. Ezért hazudtam neki akoribban ,azt mondtam hogy egy cég tulajdonosa vagyok,pedig csak simán egy örökös vagyok még a múltból.
Bár mondanom se kellett semmit ,mert első látásra egymásba szeretünk főleg én... Pár hónapig még követtem is,de úgy hogy ez ő ne vegye észre aztán,egyszer csak a kávézóba ...és onnantól nem volt megállás . Én már a 4 hónap után elvettem volna,de azt mondta neki ez gyors így nem tettem,de azért siettem a dolgot mert féltem hogy a szülei idő előtt rájönnek a turpisságra . Az esküvönk napján jöttek rá,de ott már nem tehettek semmit hála az égnek. De most teljesen tanácstalan vagyok,hogy mit tegyek,most hagyjam abba a hittbe hogy megcsaltam vagy rémisszem meg és akkor lehet hogy elhagy.
Az első lehetőséget választottam,próbáltam vele minnél ridegebb lenni ,de nem ment . Aztán mikor már a kádba az ölembe ült ,és amiket mondott teljesen elvesztem,nem bírtam tovább hallgatni.
Miután kiszálltunk a kádból,mindketten gyorsan az ágyba bújtunk,ő mintha sietette volna az alvás 15 perc sem kellett és elaludt. Aztán fölé hajoltam ,és elváltozott az arcom majd a nyakába haraptam fájdalmas sikolyba ébredt fel ,aztán a csuklómra haraptam és megitattam a véremből,azt hiszem ebben a pillanatban nem gondolkodtam csak akkor vettem észtre hogy mit művelek mikor már nyakának reccsenését hallottam.......
-Miért nem leszek soha elég neked?-kérdeztem zokogva Dim-től miközben ,végig szaladtunk a lakásunk minden egyes részén,közben többször is átkarolta a derekam vagy magához ölelt ,de most valahogy nem akartam ezt.
-De elég vagy,te vagy az életem érts már meg hogy nem történt semmi.-mondta szinte könyörögve ,Dim és már sajna megint kezdtem elhagyni magam,ahogy a szemembe nézett,de nem nem szabad most erősnek kell lennem.
-Elé egyértelmű volt az a helyzet ahogy azzal a nővel láttalak.-mondtam,közben folytak a könnyeim.
-Nem ,nem,nem!! Félre érted édesem az nem az volt aminek látszik.-mondta,vagyis magyarázta ,de továbbra se hittem neki hisz egy szőke nővel feküdt egy ágyba és...és.....nem ,nem lehet hogy most rögtön már megcsal ennyire rossz lennék,az én hibám valami biztos én rontottam el.
-Mit rontottam el?-kérdeztem miközben közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét ,közben mélyen a szemeibe néztem amibe újfent elvesztem. Nem bírtam soha azokba a szemekbe nézni úgy hogy ne lett volna "mellékhatása.
-Semmit sem,még mindig nem érted Ellie kérlek...-mondta majd megsimította az arcomat,ez az én gondom Ő a gyengepontom,sajnos ez fordítva nem igaz bárcsak igaz lenne . De nem ,és már megint kezdem.
-Miért teszed ezt velem?-kérdeztem kétségbe esetten .-Miért van az hogy haragudnom kéne ,rád és mégsem bírok mert egyszerűen az érzelmeim erősebbek mint én.-mondtam sírva majd kezei közé fogta az arcom.
-Szeretlek Ellie,mindennél jobban ,én soha nem csaltalak meg és nem is foglak.-mondta ,de nem hittem neki majd egy idő után igen talán jobb abban a hittben élni hogy nem csalt meg.
-Ez a legédesebb hazugság amit valaha mondtál nekem.-mondtam suttogva .-Elhiszem neked,mer naivabb vagyok mint bárki más,és szükségem van rád a szerelmedre ,talán te már nem ezt érzed ,de kérlek értem színleld magad és hidd el én nem fogok.......-folytattam volna tovább ,de a szám elé tette az egyik ujját.
-Soha nem színleltem semmit,és nem is kell mert mint mondtam szeretlek.-mondta ki újra ,de már hittem neki bár magamba tudtam hogy hazudik,de azt nem értettem hogy ezt hogy tudja a szemebe mondani .
-Én is...-mondtam majd átölelt és megpuszilta a fejem búbját ,és a fülemhez hajolt.
-Tudom...-suttogta a fülembe ,amitől kirázott a hideg ,igen ő is jól tudja és azt is hogy naiv vagyok és velem bármit megtehet. És ami a legrosszabb hogy ez ellen semmit sem akarok tenni mert ez így jó.
-Mit tehetek veled?-kérdezte újra ,mámorítóan suttogva ami rögtön megbabonázott .
-Bármit..-mondtam válaszként,és csak lehunytam egy pillanatra a szemem,de már gondolkozni se bírtam.
-Jó kislány!-mondta majd hirtelen felkapott és a fürdőszoba felé vette az irányt,ott szépen letett,és először csak végig nézett rajtam közben az állát dörzsölgette majd újra a fülemhez hajolt.
-Kívánlak.-súgta ,de én erre ne válaszoltam semmit csak ott álltam ,és figyeltem őt ,mint aki sokkot kapott.
-Hmmm így is jó lesz.-mondta elgondolkozva,közben a fehér kis ruhámat kezdte el rólam lehámozni ahogyan csusztatta le rólam a ruhát és és ahogy szabaddá vált testemnek egyik része elhintett rajta egy csókot amibe szinte beleremegtem ,ahogy borostás álla hozzáért a bőrömhöz libabőrös lettem,mikor ez sikerült neki rólam levennie ,újból végig nézett rajtam,majd a csipkés fehér francia bugyimon állt meg a szeme. Csak nézte utána fel rám,aztán egy egyszerű mozdulattal letépte azt mire kicsit megrándult a testem és lehunytam a szeme aztán vettem egy nagy levegőt. Kikerülve engem megengedte a forró vizet aztán egy kis hideget is,felém fordult újra ,egyik ujjával végig húzott a csupasz hátamon.
Aztán levette a pólóját és a gatyáját is és jó szorosan maghoz húzott,így egyszerre éreztem ahogyan álló férfiassága a hátsófelemnek simul és ahogy izmai a hasán végig zongoráznak a hátamon ahogy lélegzik.
A másik kezét pedig végig húzta a vonalaimon ,majd a mellemen ,de ott meg is állapodott. Arcát pedig a nyakamba temette és mély levegőket vett,férfiassága ennek hatására éreztem hogy már egyre keményebb szinte már szét durranni kívánkozik . Majd végig nyalt forró nyelvével a nyakamon.
-Most mond hogy nem szeretlek...-mondta mély rekedtes hangon.-Szeretkezni akarok veled,akarlak mint még soha senkit ,akarlak érezni mindent akarok ami veled kapcsolatos,érezni akarom a forróságot amit tested áraszt,és amit már most érzek.-suttogta én meg csak sóhajtottam egyet én is akartam,de nem így.
Aztán hirtelen megemelt és belerakott a gőzölgő kádba majd ,beült ő is és az ölébe húzott. Úgyanugy a nyakamba volt az arca és csak szívta az illatomat,ez nekem olyan volt mintha az életemet szívta volna ki.
Bevizezte egyik kezét és azzal hátra simította a hajamat aminek hatására lehúnytam a szememet.
Tudtam hogy megcsalt ,de ebben a pillanatban ez érdekelt a legkevésbbé. Én szeretem őt és ez a lényeg tegyen akármit is.
/'1859.01.01 Dimitri szemszöge/
Megint veszekedtünk a semmin. Azt hiszi hogy megcsaltam ,és hiába mondok neki akármit is nem hiszi el és ez fájt a legjobban,aztán egyszer csak azt vettem észre mintha feladta volna,vagy inkább magát és már ő könyörgött azért hogy "hazudjak" neki pedig tényleg nem csaltam meg. Ever-t csak átváltoztattam ,és ettől akartam megkímélni hogy tudjon róla hogy mi vagyok ,de úgy látszik ezt nem kerülhetem ki. Úgy látszik a mi kapcsolatunk házasságunk hazugságra alapszik,mert tényleg arra. Ő annyira gyönyörű volt ,és kellett nekem most is kell mindig kelleni fog ,de a szülei ha tudták volna hogy mi vagyok akik ráadásul vadászok is nem engedték volna. Ezért hazudtam neki akoribban ,azt mondtam hogy egy cég tulajdonosa vagyok,pedig csak simán egy örökös vagyok még a múltból.
Bár mondanom se kellett semmit ,mert első látásra egymásba szeretünk főleg én... Pár hónapig még követtem is,de úgy hogy ez ő ne vegye észre aztán,egyszer csak a kávézóba ...és onnantól nem volt megállás . Én már a 4 hónap után elvettem volna,de azt mondta neki ez gyors így nem tettem,de azért siettem a dolgot mert féltem hogy a szülei idő előtt rájönnek a turpisságra . Az esküvönk napján jöttek rá,de ott már nem tehettek semmit hála az égnek. De most teljesen tanácstalan vagyok,hogy mit tegyek,most hagyjam abba a hittbe hogy megcsaltam vagy rémisszem meg és akkor lehet hogy elhagy.
Az első lehetőséget választottam,próbáltam vele minnél ridegebb lenni ,de nem ment . Aztán mikor már a kádba az ölembe ült ,és amiket mondott teljesen elvesztem,nem bírtam tovább hallgatni.
Miután kiszálltunk a kádból,mindketten gyorsan az ágyba bújtunk,ő mintha sietette volna az alvás 15 perc sem kellett és elaludt. Aztán fölé hajoltam ,és elváltozott az arcom majd a nyakába haraptam fájdalmas sikolyba ébredt fel ,aztán a csuklómra haraptam és megitattam a véremből,azt hiszem ebben a pillanatban nem gondolkodtam csak akkor vettem észtre hogy mit művelek mikor már nyakának reccsenését hallottam.......
2011. szeptember 17., szombat
Nem!(3.fejezet)
-Jó reggelt!!-nyitott be az ajtón,Dim én meg csak mosolyogtam már megint vallatni akar,de abból nem lesz semmi. Csak néztem ahogyan elém,rakja a hullát és rám néz,én meg csak megráztam a fejem.
-Ha neked jó,akkor én csak örülök.-mondtam mire megint inkább elfordult tőlem aztán ,vissza ennyire irítáló lennék? Ezek szerint már az első szavammal az őrületbe kergetem,pedig nem direkt csinálom.
-Ha ismernél tudhatnád hogy nem iszom ember vért ,teremtő.-mondtam neki oda ridegen,mire újra felidegesedett és üvöltözni kezdett velem mint mindig,mi mást is csinálna ,de abba biztos vagyok hogy az a bizonyos megszólítás nem tetszett neki pedig jól tudom ki ő.
-Nem hiszem el hogy ,nem emlékszel!!!-mondta vagy is kiabálva.-De ahozz értesz hogy hogyan üldöz az őrületbe .-csak felvont szemöldökkel hallgattam ,amiket mond...és csak sóhajtottam egyet.
-Szóval akkor Ever karjaiba is én kergettelek ?!-kérdeztem ,de valahogy idegesen tehetetlenek látszott nem volt mit hozzá vágni a falhoz,de én tovább szekíroztam őt nem érdekelt ,csak bántsam ahogy ő engem akkoriban.
-És ne mond nekem hogy nem ismerlek eléggé.-vágott hirtelen a szavamba ,és újra közeledni kezdett.
-Ha te mondod...-mondtam vállat vonva ,nem érdekelt hogy ismer-e vagy sem , sőt semmi se érdekelt.
-Ülj le!!-parancsolta ,én meg újra kinevettem és nem tettem azt amit mond soha nem is fogom azt tenni.
-Ellie ülj le!!!-mondta majd zavartan néztem rá,ki az az Ellie? És erre most az egyszer tényleg nem tudom a választ.
-Zíva vagyok!-mondtam vissza ,mire fogta és ő ültetett le jó erősen a vállaimnál fogva elég csúnyán néztem rá.
-Nem!!!-mondta határozott ridegséggel .-Zíva soha nem volt a feleségem,nekem Ellie a feleségem.-mondta miközben oda hajolt hozzám és szinte kirázott a hideg ahogy a szemeimbe nézett ,és hogy mit láttam benne?
Elszántságot ,erőt ami szinte a lelkem mélyéig hatolt mintha kiszipolyozta volna belőlem az életet ,olyan kék volt mint a tenger és talán olyan vad is . Azért nem szeretem a szemébe nézni mert elvesztem benne ,és teljesen felemésztett azzal ahogyan nézett .
-Te vagy az!!! Ellie....-suttogta szenvedélyesen ,és könnyedén a nevemet mire csak megráztam a fejemet.
-Te valakivel nagyon összekeversz.-mondtam ,de mintha kicsit meginogtam volna ,és ahogy nézett olyan fura emlékeket hozott maga után ,ezekre nem akartam emlékezni .
-Tudom hogy erre ténylegesen nem emlékszel,hisz látom rajtad az arcodon ISMERLEK.-mondta kiemelve az ismerlek szót,közben a körözgetése egyre jobban idegesített . Itt egy kicsit most elgyengültem .
-És még ha belehalok is ,de egyszer hallani fogom tőled a te szádból hogy férjem.-mondta,és mikor a férjem szót kimondta megint közel hajolt hozzám,de most sokkal közelebb szinte már meg akart csókolni .
-Felőlem csinálj amit akarsz.-mondtam ,és makacsul hátra dőltem a székbe .-Nem azért vagyok ,itt hogy csókolgass .-mondtam morcosan majd el is hajolt rögtön ,aztán valami képet előhúzott a zsebéből.
És elém tolta,mikor megláttam ki van a képen nyeltem egy nagyot és mikor a dátumot elolvastam még jobban elképedtem,csak összezavarodva ráztam a fejemet és hirtelen megint emlékezni kezdtem,de ez mintha most új lenne.
/1856.03.19/
Mindenki körülöttem sürgött-forgott ,ami egy szempontból azért volt zavaró mert az sem tudtam hol áll a fejem a másik pedig,az hogy mindenki mást mondott hogy mit csináljak. "Üljek le,öltözzek fel,menjek és csináljam meg a hajam" szóval igen nem tudtam hogy egyszerre az öt vagy még több feladat közül melyiket tegyem meg. Igazából nálam nem volt meg a fontossági sorrend ,az első mindenképp Dim volt őt akarom és ezen nem változtat semmi és senki sem.
-Ellie,kincsem próbálj meg egy kicsit igyekezni!-szólalt meg Dim hangja az ajtó mögül ,aminek agyon megörültem és persze rögtön ki szaladtam hozzá,aminek a mama és nagyi nem éppen örültek mert éppen az alsó szoknyámat csinálták. A fűzöm meg szanaszét lógott ,rajtam a hajamról már ne is beszéljünk egy oroszlán se tudott volna vele versenybe szállni ,ahogy kiértem Dim az ölébe kapott és egy puszit adtam a szájára egymással szembe voltunk így megint elveszhettem a szemébe ahogy azt szoktam.
-Gyönyörű vagy!-mondta a szemeibe nézve és a szememből elsimított egy hajtincset,én meg megráztam a fejem.
-Te meg jól hazudsz.-mondtam huncutan,mire mama és nagyi kijöttek és csak elképedve néztek persze nagyi megint belekezdett a hegyi beszédébe ,bár már megszoktam így muszáj volt Dim karjaiból egy időre elszakadnom,de még az a pici idő is olyan hosszúnak tűnt ,még mindig fogtuk egymás kezét elég nehezen akartunk elszakadni egymástól,így a mama oda ment és szét választott minket aztán engem betuszkoltak a szobába. Dim pedig az oltár felé vette az irányt.
Mamáék tovább ügyeskedtek rajta és ahogy közeledett ,az a pont amit annyira vártam a szívem majd kiugrott a helyéről ,egy folytában mosolyogtam mint egy bolond ,de nem érdekelt mert annyira vártam.
-Ugye tudod unokám hogy ez nem valami szerencsés hogy a vőlegény már látott.-szólat meg a nagyi mire megforgattam a szemeimet,majd szerencsére anyu közbe szólt és megvédett.
-Jaj anya ne légy már ennyire vészjósló ,nem lesz itt baj.-mondta anya mikor az utolsó simítást elvégezte rajtam és rám rakta a fátylat ,én meg azzal a lendülettel meg is indultam mint egy kis tank ,de anyu megállított.
-Lehetőleg,az oltár felé mikor mész ne ilyen gyorsasággal menj,kövesd a zongora hangját és lépteid legyenek kecsesek és óvatosak mint egy szűz-é-mondta anya mire elnevettem magam.
-De ,én már nem vagyok az.-mondtam nevetve anyának,mire a szám elé tette a kezét amire csak meglepődtem.
-Jó,de a nagyinak ezt nem kel tudni.-mondta ő,is majd elmosolyodott és engedett tovább utamra.
Aztán sajnos az ajtóba még várakoznom kellett egy öt percet ,majd megszólalt az a híres zene,és a szívem már valahol a torkomba volt ,de amikor az ajtóból megláttam őt és ő is engem mindketten csak elmosolyodtunk,én pedig nem bírtam magammal újból úgy megindultam mint az előbb és inkább a zongorista követte az én lépteimet és mikor Dim-el szembe megérkeztem egy nagy sóhajt vettem ,ő óvatosan és huncutan oda hajolt hozzám és suttogni kezdett hozzám,amit a pap csak megmosolygott .
-Sajátos belépő.-modta halkan ,majd megpuszilta az arcom és rám kacsintott ,majd mikor a pap megköszürülte a torkát újra haptákba vágta magát ,de azért huncutan elmosolyodott rám,én meg egy kicsit el is kuncogtam magam,mire a nép akik oda bent ültek sugdolózni kezdett.
Majd a pap belekezdett ,végig mondta az uncsi szöveget,és hirtelen szólitotta a nevemet.
-Ellie Vane akarod-e férjedül......
/Jelen:Zíva/
-Nem,nem,nem,nem!!!!-kiabáltam el magam és hirtelen elálltam az asztaltól,és rémülten a falnak hátráltam.
-Mi az Zíva talán az emlékek és az érzések túl erősek?-kérdeztem Dim miközben felém tartott.
-Ne gyere közelebb!!-mondtam ,de csak jött felém.
-Soha nem kapod vissza ŐT,ha mégis akkor nem fog neked megbocsájtani.-mondtam kiabálva.
-Dehogynem Ellie szeret engem.-mondta nyugodtan,amire egyre idegesebb lettem,nem lehet igaza.
-Nem ,mert túl sokat bántottad ,és ő ezt nagyon jól tudja hisz az előbb se akart emlékezni.-mondtam vissza.
-Nem akart,de csak azért mert te nem engeded.-mondta kiabálva már ő is a feszültség egyre erősebb volt.
-Szerinted miért alkotott engem? Miért hiszi azt hogy ő Zíva és nem Ellie?-kérdeztem gonoszan.
-Hogy megvédje magát és ami veled kapcsolatos azt mind elfelejtse.-mondtam a választ is rá egyben.
-Egyszer úgy is is vissza kapom őt.-mondta majd kiment az ajtón én ,meg csak tétlenül nem tudtam hogy mit tegyek ha Ellie érzései erősebbek mint akkor vagy eltűnök vagy nem tudom ,de Elliet valamivel jobban kell manipulálni és már meg is van.
-Ever.-mondtam majd gonoszan elmosolyodtam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)